Háló

Megtekintve: 431 alkalommal

Zuhanás

Száraz szalmából font kötelek,
hangos varjúcsorda, reppenő tollak,
meg-megállsz röptödben,
sugaras szemeid felettem.
S zuhansz.
Épp kitárt tenyereim közé. Mélyen.
Talán én kötöttelek gúzsba.
Talán hogy éppen ide ess rám, elébem.
Virágmagokat szórtam el, hogy puha legyen
érkezésed, még nem keltek ki, nincs tavasz.
Csak csengő vércseppek a télvégi földön.

Vélemény, hozzászólás?