Megtekintve: 670 alkalommal
Zuhanás
Száraz szalmából font kötelek,
hangos varjúcsorda, reppenő tollak,
meg-megállsz röptödben,
sugaras szemeid felettem.
S zuhansz.
Épp kitárt tenyereim közé. Mélyen.
Talán én kötöttelek gúzsba.
Talán hogy éppen ide ess rám, elébem.
Virágmagokat szórtam el, hogy puha legyen
érkezésed, még nem keltek ki, nincs tavasz.
Csak csengő vércseppek a télvégi földön.
Hatházi Áron
7