Zarándok-vers (negyven napra) IX.

Gyerekként…

Ott láttam vonatot,
ahol sínek se voltak;
ott, ahol a fények
kockákként sorakoztak.

Ott véltem megértést,
ahol üvegek törtek;
ott, hol szilánkhegyek
sebeztek, mint tárgy-szörnyek.

Ott éreztem békét,
ahol sellők zokogtak…
ott, hol a fény-babák
pincében szomorkodtak.

Ott leltem álomra,
ahol a mesék féltek –
ott, hol szép ruhában
kísértettek a rémek.

Ott forogtam körbe,
hol ringlispíl repített;
ott, hol a szabadság
dzsinnje: láncra feszített.

*

Ott eszméltem fel, hogy
színezett szívvel élek,
hol megjelent Isten:
.. szeretet-égiszével…

2021. okt. 2.