Egy este…

Anyám

kezében könyv,

szemében könny,

válla reszketett.

A sorok közül Oze és Peer

előmerészkedett.

A háttérben Solveig dalolt,

S az őrült Peer hátán, Oze

a nincsbe lovagolt.

Anyám ölébe vont,

valakit halkan hívogatott,

kezével anyja; nagyanyám

simogatott.

Szemében fény gyúlt, mesélt

az „együtt” évekről,

A nehézről csendben,

nevetve a szépekről.

Rég volt, akkor még az “ezentúl”  …

vidáman csengett,

Azóta már az ő homokórája is

csendben lepergett.

Egy napon végleg kihunyt

szemében a fény,

álmomban helyette csókol,

simogat a holdfény.

Látom magam már én is,

a Tejúton ballagok,

anyám a Hold, családom

a csillagok…