szombat esti anzix

a – ki volt utoljára WC-n ? –
kérdés megnémított mikor
a konyhában szeleteltem a
másnapi ebédhez való húst
akkurátusan közepesen vastag
szeletekre vigyáztam az ujjaimra
a pengeélen táncoló vihar
előjele már a kanyarban süvített

– eltörött ! – hallottam a szelet
közeledett jobban szorítottam
a kést és koncentráltan
szabdaltam a csirkemelleket
nagyon drága volt szépen kell
vele dolgoznom nem pazarolhatok
tegnap találtam egy tenyérnyi sült húst
a hűtőben maroknyi rizzsel
egy hete ott pihent
ment a kutyáknak persze
csak halkan mondom nem ette meg senki
szemmagasságban helyezik el az
legdrágább árut az üzletek polcain
gyúljon ki a vásárló agyában a lámpa
– ez kell nekem semmi más ! –
de az aki csak alul keresgél nem szúrja
ki a szemét és nem jelez a piros fény
a rizst meg a húst is állal érinthette
aki benézett a frigóba

de ez WC-s ügy sem sikerült
– úgy tönkrement nincs alkatrész
vésni fúrni faragni –
de hát az idő meg a kopó hajlító
igénybevétel
húszéves is megvan már
hiába mondom hogy
– nem én voltam –