nagy T

oldalra dőltem
pont oda ahol szavaid
cserepei voltak kiszórva
(metaforarepeszek)
a szerelmedről azt mondtad
van és lesz
nejlonhurkok nyakam kék inain

s azt akartam
hogy öklömet szépségedbe mártsam
finom orrod és szemöldököd közé
ahol csillagos nagy álmaidat
rejted fényről
csodáról

hangom barna bariton moraját
bársony érintését nem hittük
igaznak
hazugnak sem
csak kimondtuk egymás helyett folyton

mintha a földre
ütőereimre térdeltél
fogaidat csípőmbe
ujjaidat combomba vájtad
s én az összes istentől azt kértem
hadd felejtselek el mielőtt meghalsz

nem hallgatott meg senki
még Te sem