Háló

Megtekintve: 146 alkalommal

Szabadvers a gyökerekről

Mikor metaforán gondolkodom
mi vagy te
őszből maradt leveleimre
dérhártya feszül
nem tudlak lehullatni

hiába akartalak óvni
önkezemmel vetek véget
hangodnak gyökereimben

eljövend a végső fejszecsapás
ideges mókusok menekvése törzsemen
ágaim fogaid közé akadnak

nem tudom a te holttested ez
valaki másé
vagy az enyém
a füstszínű ezüstös földön
de egyik se él
semmiképpen

Vélemény, hozzászólás?