Megtekintve: 591 alkalommal
Szabadvers a gyökerekről
Mikor metaforán gondolkodom
mi vagy te
őszből maradt leveleimre
dérhártya feszül
nem tudlak lehullatni
hiába akartalak óvni
önkezemmel vetek véget
hangodnak gyökereimben
eljövend a végső fejszecsapás
ideges mókusok menekvése törzsemen
ágaim fogaid közé akadnak
nem tudom a te holttested ez
valaki másé
vagy az enyém
a füstszínű ezüstös földön
de egyik se él
semmiképpen
Hatházi Áron
3