Háló

Megtekintve: 99 alkalommal

Fogadkozásaink elé

Decemberén vagyunk a szürke télnek,
az év megint inalva fut tova,
fogadkozásaink az égig érnek,
tovább nem is lehetne, nincs hova.

Ma végre lelkeink emelkedettek,
a rút mogorvaságaink oda,
levetve tétován a bűneinket,
mosolyra áll megint fogunk sora.

Ilyenkor álmaink a béke szárnya
takarja és bogozza szerteszét,
a vágyaink a Messiásra várva,
lesik mohón az angyalok neszét.

De hogyha lép az év a februárba,
vajon marad decemberünk varázsa?

Vélemény, hozzászólás?