Háló

Megtekintve: 60 alkalommal
Jóváhagyta: Hatházi Áron
Szerkesztői megjegyzés: A mű a szerkesztőség véleménye alapján lektorálásra szorul.

A fogmosás

Fogmosás

Mit lehet csinálni,egy kórteremben? Máshogyan múlik ott az idő,mint
kint.Igazán csak múlik és nem tellik. Egy ideig fenntart a várakozás,
hogy vajon mit mondanak az orvosok, meddig kell itt kuksolni, jön-e ma még látogató?
Az ápolónők egykedvűen,fásultan rótták köreiket,a szűkös, kopott kórtermekben és a szürke
folyosókon. A fiú,már a harmadik napon nagyon únta magát, az olvasásban zavarta
a folytonos zörgelődés, jövés-menés,ágya pont az ajtónál volt. Elindult ténferegni kicsit az osztályon.
A TV előtt bambultak páran -valami politika- nem érdekelte.
Oda hátra, egy kis szobához tulajdonléppen a nagy csönd húzta el.
Bent egymagában feküdt egy kisöreg, alig kivehetően a takaró kupaca alatt. Lassan, egyenletesen lélegzett nyitott szájjal, sípoló, surlódó hangokat hallatva.
Kikötözött aszott karjába, lassacskán csepegett az infúzió.  Régóta itt lehetett, már a nagyvizit sem nyitott rá ajtót. Azt várták, meddig bírja még a szíve. Homályos  szemmel meredt a menyezetre.
A fiú odament mellé.
-Jónapot édesapám,hát magát itt felejtették?
Az öreg ráfodította tekintetét, sokáig nézett oda balra ahol a fiú állt, mire meg is látta. Torkából hörgő zörgő hangok törtek elő, nem lehetett érteni, mit akar mondani.
-Jól van édesapám,majd mindjárt megnézzük.
Ezzel a fiú föhajtotta a takarót. Tisztán látszott, hogy elkél a segítség. Kiment                 lavórért,szivacsért,másik kacsáért, még tiszta lepedőt is talált. A nővérek látták ugyan, de ráhagyták.

A fiú rendbetette az öreget,majd fölrántotta kissé esetlenül,a megemelt párnákra.
-Még lenyeli a nyelvét,így most jobb?
Az öreg hosszan hunyorított,hogy igen.
-Nagyon ki van száradva édesapám ,innia kéne,úgy látom.
Az itatási kísérlet,elég felemásra sikeredett.Több ment mellé,mint jó helyre.
-Sebaj tudja mit, fogat mosunk! Az a jó kis fogkrémes aroma,majd
sokáig frissen tartja.Na mit tetszik szólni hozzá? Az öreg bólintott,hogy jó.
A fiú ezután annak rendje szerint, a szükséges
eszközökkel fölszrelve tért vissza.Tulajdonképpen inkább az ujjával
mint a fogkefével vitte a fogakra a pasztát,gondosan hosszasan
csiszolgatta a fogakat,vigyázva hogy meg ne sértse a szikkadt fogínyt.
Egy törölköző vizes sarkával gyakran törölgette a szájüreget, nehogy a lé az öreg torkába follyon.Végre elkészült.
-Na most jó,jobb lett?
Az öreg egy picivel élénkebben bólogatott, pillogott, mintha az arca
is földerült volna.Rátette kezét,a fiú karjára. Az megpaskolta neki.
-Jól van,akkor majd holnap is megismételjük édesapám.
Másnap estefelé,benyitott a szobába, a keskeny fénypászma élesen vágott a sötétbe.
Kereste az öreget, de már csak az üres ágyat találta ott.
Meghalt és elvitték, tiszta fehér fogakkal.

Vélemény, hozzászólás?