Háló

Megtekintve: 231 alkalommal

KÍsértessék a Jézus Krisztus, részlet

I.

A 30 körüli izmos jó alakú férfi jókedvűen lépett ki a fürdőszobából, durva, házi szövésű törölközőt tartva a kezében. Megállt a nagytükör előtt és alaposan végigtörölte, dörzsölte magát.

Végig pillantott magán majd félhangosan megjegyezte meg kéne borotválkozni!  De hisz most…szólalt meg belül egy hang. Nem ott Zolikám, nem ott te. Válaszolt nevetve a hangnak. Kivett a szekrényből egy drapp boxer alsót  és egy pár zoknit, majd felsóhajtott. Hmm az utolsók.

Felvette őket. Majd,  egy fehér pólót vett ki a másik polcról. Na ebből még van egy néhány tiszta. Mondta csak úgy magának. Felvette azt is és gyorsan belebújt a farmerjába. Félig belebújt a reverendába is de meggondolta magát és letette a székre. Csak vásárolni megyek gondolta magában. Felkapott egy ócska rongyszatyrot és mielőtt elindult volna szájához emelte, megcsókolta és halkan mondta: Anya…

Kilépett az ajtón, nem csukta be maga után, éskisétált a nyitott kapun is.

Kényelmesen indult a bolt felé a korareggeli langyos napsütésben.

Ő a bolt felé ballagott a járó kelők szembe vele a buszmegálló felé igyekeztek.

Három tizenéves lány vidáman, kórusban köszönt rá; Dicsértessék a Jézuskrisztus!

Ő vidáman vissza: mindörökké!

Majd férfiak jöttek..az orruk alatt mormolva…

A férfiak után nem nézett fel csak a lába előtt figyelte az utat, nehogy elbotoljon valamiben az egyébként jó állapotban lévő járdán.

Mégis furcsa szívdobogást érzett és kisvártatva hallotta:  „kísértessék a jézuskrisztus! „ Felnézett és alig hallhatóan válaszolta: Mindörökké… Belenézett a gyönyörű szomorú tekintetű fiatalasszony szemébe.. és tovább ment. A  nő halványan ,olyan halványan amilyen halvány  csak épphogy rózsaszínű rózsa tud lenni, elmosolyodott…

Zoli, vagyis Zoltán atya furcsa érzéssel ment tovább. Nem azt mondta! Szólalt meg megint a belső hang. Tudom a ku… Az isten szerelmére én akkor is azt hallom élesen és tisztán.

Képzelődsz így a hang. Igazad van zárta le Zoltán a vitát, mert Rózsika néni közeledett a falu boszorkánya.

Diiiicsééértesssék  a … rikácsolta Rózsika néni olyan hangsúllyal amiben benne van az, hogy tudom ám én amit tudok, de ha még nem hát fogom tudni. Zoltán ügyet se vetett a hangsúlyra, hanem egyből azt kérdezte;  Hogy van az ura Rózsika? Az öregasszonynak szikrázni kezdett a szeme.

Már nem tud felkelni se, csak döglik.  Úgy etetem, itatom mert a kezét se tudja jó formán mozdítani. Hogy vinné el már az ördög! Miért mond ilyeneket drága Rózsika néni? Mért – mért mert meg kellet borotválnom a minap, úgy várta a doktornőt. És miért baj az? Mert a múltkor is be akar nyúlni a szoknyája alá. És? A doktornő akkorát csapott a kezére, hogy az öreg ijedtében felült már azt hittem fel is ugrik. Még a a büdös esőköpenye is lesett a falról a szöggel együtt.. még ilyet… Zoltán jót derült a történeten, majd elköszönt. Isten áldja Rózsika! Akkor fog megáldani, ha majd a tisztelendő úr jön az olajozó kannájával hozzá. Remélem az még odébb lesz! Így Zoltán. Ami igaz, igaz, a doktornő se mondott semmi biztatót.  Aztán vigyázzon ám magára tisztelendő úr! Miért? Kérdezte Zoltán, de nem várta meg a választ ,hanem bement a boltba, szorosan magához ölelve az ócska rongyszatyrot.

Bepakolta a hűtőbe a húst, a felvágottakat egy kisebb csomag kivételével. Kenyeret szelt, megmosott egy zöldpaprikát, kibontotta a csomagot, amiben friss, gusztusos bácskai volt. Az asztalon egy kis helyet csinált a reggelinek, baloldalt kinyitotta a „Szekeresék” feliratú mappát, belepillantott ép, hogy csak időpontokat lásson, jobb oldalra az újságot.. szembe a laptopot tette.

Kenyér vajaz, bácskai rá, zöldpaprika nem vág hanem harapni készül.. . csengetnek…

Feláll, de már be is jött egy hátizsákos lány. Lehet tán 20 – 22 éves. Jónapottal köszön és már mondja is, hogy ő lesz az új házvezető nő. Zoltán csodálkozik, a határozottságon, ami egyébként első látásra nem látszott a lányon, de eszébe jutott az alsónadrág, és a zokni… és a boltba menés na itt egy kicsit elbizonytalanodott, de a hang megszólalt elvégre mehetsz te reggel sétálni is csak úgy, vagy ha úgy tetszik szemrevételezheted a nyájadat is.. a báránykádat!  Ej te ne kezd már! Szólt vissza a hangnak.Zoltán… elvörösödött.

Mindent megbeszéltek a püspökségen? Kérdezte a lányt. Minden hivatalosat volt a válasz. Ok akkor mindent tud ugye? Semmit nem tudok mondta a lány. Mármint mi az a semmi? Hát hogy mit kell csinálnom.  Nem mondták? Nem.  Kérdezték, hogy tudok e mindent? Én mondtam, hogy igen.

Szóval nem tudok főzni , takarítani, mosni és egyáltalán semmit nem tudok. Jó és akarja csinálni?

Persze, hogy akarom…Ok most nincs idő a miértekre… nem kérdezek, majd beszélünk róla később.

Legalább kihúzzuk a  vipera méregfogát az elején. A lány csodálkozva nézett.

Ja én Hegedűs Zoltán vagyok Zoltán atya…. maradjunk a Zoltánnál.

A lány elmosolyodott és magában azt mondta Zoli.

Zoltán rá nézett és nevetve mondta: az híres bohóc volt. A lány egy pillanatra kővé meredt.

Anna vagyok, Szabados Anna.

Anna legyen szíves menjen át tőlünk a harmadik szomszédba és hívja át Jóskát! Ő tízéves jóra való fiú.

Ő fogja megmutatni hogyan kell kezelni a mosógépet, mert pillanatnyilag a mosás a legsürgősebb teendőnk. Főzni szakácskönyvből fog, abba nem avatunk be senkit. Most hétfő van, szombaton estére vacsora vendégeink lesznek. –  A lány rémült, a pap vidám arcot vágott. – Ne ijedjen meg a polgármester és a családja.

Milyen vallású? Mindegy vasárnap ministrálni fog. Arra is Jóska fogja megtanítani. Ne orgonáljak is közben? Kérdezte enyhe cinizmussal a lány.  Tud ? Szinte mindent de nem templomiasan. Főleg jazzt… Bachot is és Beatricét is.

Jó ministrálás kihúzva, vasárnap orgonálni fog.. . nem Beatricét.

Tankcsapdát vágta rá a lány. Azt majd zárt ajtók mögött. Mondta Zoltán. hmm ha tényleg tud és jól akkor közönség előtt is megígérem.

Na menjen Jóskáért. kérem…

.,.

Amilyen finoman lassan és halványan mosolyodott el , olyan lassan hagyta  abba. Edit arcán újból az a bizonytalanság keserűség uralkodott el, ami már jó ideje jellemezte. Lassú léptekkel haladt a buszmegálló felé, szinte vonszolta magát. Miközben magán érzete jövő menő emberek tekintetét, úgy érezte, mintha a teste egy rosszul szabott ruha lenne… sehogy se tudta viselni. Ha nem figyelt oda akkor gyönyörűen és természetesen járt, finoman muzsikált a csípője és alig észrevehetően adta az ütemet minden lépésekor a melle, mint az imént is mielőtt a Tisztelendő úrral találkozott.

Mit csinálsz megint? Kérdezte szemrehányón magától. Semmit jött a válasz… illendően köszöntem Zoltán atyának. Te tudod, de sírás mit sírás üvöltés lesz a vége. Ugyan már, hagyjál már békét!

De tényleg mit veszünk fel szombaton? Nadrágkosztüm! Hááát nem mondom a bordó a piros tűsarkúval fekete blúz, és egy alig rózsaszín selyem kendő csak úgy lazán nem megkötve.. és a hosszabbik lánc a kereszttel..  Még mit nem? A rövid lánc és nem a kereszt, valami semleges , amire nem tudod felhívni a figyelmét amiről nem tudsz beszélni ami nem vonzza oda a tekintetét.

Kurva életbe,  wc láncot vegyek fel? Mindegy hagyjuk! Különben is nadrágkosztüm sztornó.

Túl elegáns mégis csak egy amolyan munkalátogatás, látogatás. Hmm István részéről mondjuk… És ha az atya mackó nadrágban lesz meg egy vacak pólóban mezitláb?… hmm nem lenne kutya..  Inkább a méregzöld bársonyruhámat…. Mini!

és a vállad ki van és még fészkelődnél is!  Igen és ahhoz nem kéne lánc hanem az kitűző és bordó kendő és és és  ahhoz  bordó tűsarkú… és egy idő után le lehetne venni persze kellő bocsánat kérés közepette, hogy még a halott is oda… hülye!  Marad drapp nadrágkosztüm szolidan, barna magas sarkú..fehér blúz…és az a rózsakvarc bőrszíjon. Kezet rá!

Nem is emlékezett, hogy felszállt a buszra, hogy köszönt e valakinek és neki köszöntek e? Bizonyára,

mert vannak beidegződések, amit akkor is meg csinálunk ha nem vagyunk „otthon” Vagy éppen hogy most volt igazán „otthon”?

Miután leszállt a buszról önfeledten ment a munkahelye felé.. „csípője a dallam melle a ritmus…”

-O-

Edit a konyhában készítette a vacsorát könnyű top szerű pólóban és shortban. Azon kapta magát, hogy minduntalan benéz a pólóba mint egy ellenőrzendő az amúgy rendben lévő feszes mellét, majd egyenesen  a lábát bámulta a  combjától a rüsztjéig és vissza. Nem volt elégedett pedig oka nem volt rá……

folyt köv

Vélemény, hozzászólás?