Megtekintve: 501 alkalommal
Csecsemő
A napok csak úgy múlnak
vastag kérgek peregnek
a sok nem baj mosoly foszlik rólam
egyre vékonyabb vagyok
az időt pazaroltam
boldogságokért hiába
én lettem csont és kín
sárba fulladt öröm
ébren gondolom újra
a éjszakákat
menyasszonyruhám földdé porlik
száll a sötétben
meztelen fekszem itt
ráncos csecsemő
nem kiálthatok
a mosoly hegedt számon
halt.
Maretics Erika
4