Háló

Megtekintve: 175 alkalommal

Csecsemő

A napok csak úgy múlnak
vastag kérgek peregnek
a sok nem baj mosoly foszlik rólam
egyre vékonyabb vagyok

az időt pazaroltam
boldogságokért hiába
én lettem csont és kín
sárba fulladt öröm

ébren gondolom újra
a éjszakákat
menyasszonyruhám földdé porlik
száll a sötétben

meztelen fekszem itt
ráncos csecsemő
nem kiálthatok
a mosoly hegedt számon
halt.

Vélemény, hozzászólás?