Háló

Megtekintve: 236 alkalommal

Tamp off – Tamp on

Tamp off

Valaki valamit
dehogyis hogyne
ne legyen kedvenc
csengellő

Banális majális
ruháit dobd le
limerik szerver
szerető

Iderúg odasúg
végigméri
fegyelem figyelő
kiáltvány

ez a mi vagyonunk
kockáztatni
részem a résed
királylány

Tamp on

Van az úgy, hogy az ember mendegél az utcán zsebrevágott kézzel,
közben nézgelődik erre-arra.
Most meglátsz egy nájlonszatyrot ami sodródik ott oldalt, játszik vele a szél.
Fölkapja, pörgeti, leteszi.
Megint fölkapja  fejmagasságba, aztán hirtelen jó magasra,
s amíg bámulsz utána, egyszerre beléd áll a felismerés, hogy az élők
mind rokonai egymásnak, s az életben mind ugyanúgy
araszolnak. Az emberek  – habár különlévők- mégis azonosak.
Ahogyan én Én vagyok magamnak, a többiek is mind Én vannak maguknak.
Ezt persze szoktam tudni, de érezni csak nagyon ritkán.
Esetleg falazás közben két tégla között, amíg a maltert
kiterítem, a napsugár jé! pont úgy szüremlik át a szemközti fa ágai
között, mint anno régen a Szilágyi Erzsébet fasorban.

Ettől szíven üt egy séta emléke és egyszerre vagyok boldog és boldogtalan, de ez a kettősség mégsem konfliktus.

Aztán  ebben a szívenütöttségben  kinyílik a világ és hirtelen megértek mindent.

Vélemény, hozzászólás?