Háló

Megtekintve: 78 alkalommal

A sivatag metafórája

Vannak szakadatlan szólongatottak,
zsúfolt szívben nagybetűs történelmiek,
az ébresztés ellenére alszanak,
elévülést, felejtést kényszerítenek.

Infravörös viharban vész el minden nap,
minden találkozás, mint Pompei-ben,
s akik itt járnak egyre szomjasabbak,
nem tudják mekkora sivatag ez!

A magasztos után a föld porában
csak az emberek nem felejtik egymást,
őrzik a szív fekete dobozában
az utolsó percek lepergő képsorát.

Vélemény, hozzászólás?