Háló

Megtekintve: 252 alkalommal

Zarándok-vers (negyven napra)

Kezdő ima

Uram, mondd, mit teszünk!?

Gyarlóságunk lesz a vesztünk?

Pénzzel tömött szemmel 

adjuk el a szeretetetet;

tagadjuk a legszebb

érzéseket, a nemesebb

cselekedeteket…

Ó, Uram… kegyelmet kérek… 

Uram, mondd, még meddig

vagyunk képesek elmenni!?

Kéj-ittasan bántunk, 

gyilkosokkal cimborálunk;

asszisztálva bűnhöz

– mennyi vér tapad kezünkhöz…

Szentelt víz lett méreg. 

Ó, Uram! Öntsd ki! Nem kérem! 

Testünk genny-fekélyes. 

Uram! Kitől jön e végzet?

Úgy szít gyűlöletet

politika s felekezet, 

mint rákos daganat:

írtja a jó sejtfalakat.

Ezüst szálon (l)élek –

Ó, Uram… védelmet kérek! 

Uram! Most vess véget

az ellenségeskedésnek!

Verd le páncéljukat

a gonosz baka-bábuknak, 

vágd le szárnyaikat

az ördög angyalainak…

Segítsd a félőket!

A békés hit-szenvedőket! 

Uram! Kérve-kérlek, 

imádkozva nappal s éjjel… 

Adj fényt: barlang-lakó

testvéreinknek; hit-fakó

rajzaikhoz fess színt, 

olyant, mely föld-felszínre hív

egy mennyei képet…

(Csillag-fiaddal hozd létre!)

Uram, adj még reményt, 

egy kis irgalom-kedvezményt…

Bőr-láncon vergődnek

a jóhiszemű szegények;

rendszer-elesettek, 

kik csont-ketrecben reszketnek.

Ó, Uram… küldjed már! 

Minden rab: megváltóra vár… 

Uram! Magasságos! 

Lásd e szörnyű valóságot:

tűz-hóhérok jönnek, 

szíveket gyűjtő lidércek. 

Gép-királyok űznek

ártatlan tündér-gyermeket. 

Rémes mese-átok! 

Mentsd meg ettől a világot! 

Ó, Uram! Vedd elő, 

szent erőd legyen teremtő!

Ne forduljon ember

ember ellen, még ne legyen

az alázatosság

elveszett jellem. És bocsáss

meg a kétkedőknek:

nekünk, a hős hitszegőknek, 

kik keresztet vetünk –

már arany-bálvány lett kezünk… 

Uram, kérve-kérek:

még egy esélyt… a kezdéshez. 

  1. szept. 24.

Vélemény, hozzászólás?