Zarándok-vers (negyven napra)
Kezdő ima
Uram, mondd, mit teszünk!?
Gyarlóságunk lesz a vesztünk?
Pénzzel tömött szemmel
adjuk el a szeretetetet;
tagadjuk a legszebb
érzéseket, a nemesebb
cselekedeteket…
Ó, Uram… kegyelmet kérek…
Uram, mondd, még meddig
vagyunk képesek elmenni!?
Kéj-ittasan bántunk,
gyilkosokkal cimborálunk;
asszisztálva bűnhöz
– mennyi vér tapad kezünkhöz…
Szentelt víz lett méreg.
Ó, Uram! Öntsd ki! Nem kérem!
Testünk genny-fekélyes.
Uram! Kitől jön e végzet?
Úgy szít gyűlöletet
politika s felekezet,
mint rákos daganat:
írtja a jó sejtfalakat.
Ezüst szálon (l)élek –
Ó, Uram… védelmet kérek!
Uram! Most vess véget
az ellenségeskedésnek!
Verd le páncéljukat
a gonosz baka-bábuknak,
vágd le szárnyaikat
az ördög angyalainak…
Segítsd a félőket!
A békés hit-szenvedőket!
Uram! Kérve-kérlek,
imádkozva nappal s éjjel…
Adj fényt: barlang-lakó
testvéreinknek; hit-fakó
rajzaikhoz fess színt,
olyant, mely föld-felszínre hív
egy mennyei képet…
(Csillag-fiaddal hozd létre!)
Uram, adj még reményt,
egy kis irgalom-kedvezményt…
Bőr-láncon vergődnek
a jóhiszemű szegények;
rendszer-elesettek,
kik csont-ketrecben reszketnek.
Ó, Uram… küldjed már!
Minden rab: megváltóra vár…
Uram! Magasságos!
Lásd e szörnyű valóságot:
tűz-hóhérok jönnek,
szíveket gyűjtő lidércek.
Gép-királyok űznek
ártatlan tündér-gyermeket.
Rémes mese-átok!
Mentsd meg ettől a világot!
Ó, Uram! Vedd elő,
szent erőd legyen teremtő!
Ne forduljon ember
ember ellen, még ne legyen
az alázatosság
elveszett jellem. És bocsáss
meg a kétkedőknek:
nekünk, a hős hitszegőknek,
kik keresztet vetünk –
már arany-bálvány lett kezünk…
Uram, kérve-kérek:
még egy esélyt… a kezdéshez.
- szept. 24.