szökevény idő

burokban születnek a percek
kitolják magukat az évek méhén
ordítanak bátran
oxigént falnak éhesen
más hit szerint
tojásból is előbukkanhatnának
csőrükkel repeszthetnék a héjat
pelyhes valójukkal tottyannának a földre
a végeredmény ugyanaz maradna
kicsit hagyjuk őket hűlni
aztán kantárt kötünk rájuk
ne rohanjanak mint
szeles kiscsikók
néha véres lesz a szájuk
ahogy visszarántjuk őket
a szakadék szélétől
de hiába minden
az idő reppenve elszalad
kifolyik a réseken
utat tör magának
cseppfolyóssá válik
légnemű páraként
hirtelen elillan