Megtekintve: 573 alkalommal
Reményt!
Ó, de csodás hajó volt,
moszat és hamu
egymást szürkítve
a fehér vitorlák alatt.
Ültek bizony egy zsák aranyon.
Lettek bizony hamuvá és moszattá.
A kapitány,
bizonyos Noé bácsi,
kinek volt egy nagy-nagy álmodása
a felejtés tengeréről.
Azt ordította, sikoltotta, könyörögte:
Pofa be, my darling!
És attól kezdve a hétsárkányok
akiket megmenteni akart,
elkezdtek nem beszélni hozzá,
nem hallották a hangját, s a tenger
harciszekér moraját.
Nem hallottak mást
csak a hiábavalóságot.
Így hullatták egyre a könnyeiket,
és Noé nem értette miért
nem fognak dorongot,
hogy agyonütnék az időt,
ami rájuk nehezedik.
Kiss Anna Mária
13