Megtekintve: 55 alkalommal

József Attila neve

 

1909 van. Még nem élek. Ülök a kissámlin, a Gát-utcai bérház kapualjában. Az ülőkét  – amit Jézus aranyporral fújt be -, azt Anya adta. Ő sem él még. Valahol kártyát vet, akár csak egy óriás világbirodalom unatkozó királynője. Attila fenn bőg. Hallom kellemetlen sivítását. Magát veri, mert a mosókonyhában flangáló Sátán egy állandóan izzadó, forró tükröt mutat neki: benne a még meghatározhatatlan jövő oroszlánvadászatát… Érdekes a helyzet. S ezt majd csak 2021. október 16-án délután írhatom le, egy nagy-nagy séta után az Areuse őszies színű szurdokvölgyében, itt Marin-ben, 1200 kilométerre a Gát-utcától, s valamivel közelebb Balatonszárszóhoz.

Gondoljuk át a költő nevének egy ezoterikus magyarázatát, amely lehetne Isten mélyen rejtett titka is. A családnév: József. Erről a névről a szentegyház EGYETLEN valódi szentje jut az eszünkbe. József a bárgyú-alázatos ács, akit teljesen leköt az asztalosmunka, hiszen ebből nyeri kenyerét. Ő az a férj, akinek fiatal feleségét egy Közel-keleti isten megkúrta, s emiatt teherbe esett. József észre sem vette a nagyobbodó hasat, mert azt a nők ügyeihez sorolta. Arról sincs fogalma, hogy az égi apa ezt a kisdedet azért bocsájtja a világra, hogy végül  – akár egy birkát -, feláldozza a Kereszten (amely szintén ácsmunka…) Mindebből az ered, hogy József Attilát családneve örök alázatra neveli, tűrésre, szenvedésre. E név kizár minden erőszakot, minden agressziót egy másik halandó lélek ellen, s egyben meghatározza szerepét: Isten hajlott hátú, végletekig alázatos szolgája marad, amíg Idő létezik a számára.

A keresztnév ugye, Attila (amiért talán a nem is olyan rosszindulatú, bunkó parasztok, megszólták, mert szerintük ilyen név nem létezik: megsejtették a Rosszat, a Nem Szerencséset.) Pedig létezik. Egy szörnyű, vad, kíméletlen hérosz, a Történelem egyik legvérengzőbb királyának és hadvezérének neve. A hun Attila, aki vérbe borította egész Európát, és az akkor még vastüdőben lévő keresztények „Isten ostorának” nevezték… Azt nem hinném, hogy a költő nem gondolkodott el ezen a lényét mélyen érintő különösségen. Nem hiszem, hogy tudat alatt nem determinálta volna sorsát ez a döbbenetes, kozmikus skizofrénia… Lehet: ezért volt gyöngéden érvelő, bölcs vátész, a mindig sikerért ragadozó, ostoba magyar költészetben… Soha nem követelt, csak legfeljebb néha sírt. Sírt-vigasztalt. Aztán e hosszú szelídség végén ismét világra hozta a barbár királyt Attilát, de önmagát szaggatta szét véresen és őrülten, akárcsak a létezés réme, a népek érzéktelen hóhéra…

 

(2021. október6.)

 

Vélemény, hozzászólás?

error: Védett tartalom !!