Háló

Megtekintve: 296 alkalommal

keresetlen percek

asszony ül az ágyon
fáradt arcán szarkaláb
szeméből a párhuzamok

mintha égbe futnának
ez a hajnal most sötét
belehasítanak a vonatok

pont olyan kíméletlenül
eszik az idejét
mint az összes többi pillanat

minden erejével erre az
egyre figyel
feltámad a szél

csilingelnek a vitorlások
látja őket hogyan
távolodnak el

fehér vásznak a tavon
félmosolygósan
tűnnek a messzibe

egy asszony munkába megy
nem ér rá
hogy boldogtalan legyen

Vélemény, hozzászólás?