Rímhalom

Az első sugár végigzuhan a parton,
Kezemben pennám, mellettem lantom.

Ébred a nádas, megtelnek a légi ösvények,
Szitakötők cikáznak, mint apró őslények. –

– Kettőnek a szíve egyszerre dobban,
s a szikrázó fényben szerelem lobban.

Ám kevés az idejük, nászt ülnek röptében
S történik a beteljesülés egy fecske csőrében.

Csip – csip – nicsak; kettő az egyben,
Már el is tűntek az apró begyben.

Jaj! A rovarok, s az utódok jövője oda,
Hacsak nem történik mégis valami csoda!

Ám az bizony manapság várat magára,
Hisz három éhes fióka vár a fecske mamára. –

-S mint az naponta többször is megesik,
a falánk porontyok az ifjú párt megeszik.

Lassan jő az alkony, s ezernyi szúnyog, érzem,
Fullánkjuk húsomban, több sebtől vérzem.

De sebaj! Lelkem a természet magával ragadja
S világít megannyi szentjánosbogár smaragdja.