Háló

Megtekintve: 75 alkalommal

Bordallam (borkóstoló)

Először csak nézem, gyönyörű.

Kívánom! Szabad?

Gyöngyöző kacaja bátorságot ad.

Megsimítom…  istenem, ő is akar.

Tagad az elme, de szabad a kar.

Meghajlok előtte, ő kacag, kacag…

Kínálja magát, illata csábít. Mi ez?

Mandula, barack ? Magamba szívom,

Nem bírom. Lépjünk tovább és tovább!

Nyelvemmel érintem, ő még passzív,

Kelleti magát, pedig már érzem buja mámorát.

Ajkammal…körbe –  körbe

Csókolom, nyelvem egyre

Beljebb, beljebb, tolom.

Megremeg, kitárulkozik,…

De nem, megfeszül, marad.

Illatát szippantom, kezem

Közt van mégis én vagyok a rab.

Aztán enged, nyelvem körbe járja

Érzem, a végső támadást várja.

Sőt támad ő maga. Uram, segíts!

Nyelve járja  körbe nyelvem.

E táncban már ő is kedvét leli. A kacér!

Majd váratlanul először kicsit,

Majd ellenállhatatlanul

A számba hatol, a torkomra tör.

Végem,  szívemben a tőr.

Simogat, perzsel. Segítség!… Felcser!

De nem! Ő maga gyógyít,  elönt,  bódít.

Nem bánom engedek neki, megkérem kezét s ő adja.

Egyek vagyunk; én és az ’Áldozói Zenit’ !

(Scheller pincészet főbor)

Vélemény, hozzászólás?