Megtekintve: 367 alkalommal
Szerkesztői megjegyzés: (Daktilus, csonka daktilus)
Töréspont
Összeborultak a fák. Ez az ősz lehet.
Fordul a földre az árnya elém.
Még mielőtt vacogó, lila foltjaim
lesznek, elúszom a stégig, a víztükör
billen. Alattomosan tömör, ólmos a
testem, a benti hiány nehezebb.
*
Érik az alma, alatta gazos: ez a kertem.
Csáberejét ideadta, mesés liget slamposan is.
Benne a dudva között a fal, ott áll,
ismerem, – ismerem, mint arcod
hirtelen, – itt vajon mit falaztam be?
Burai Katalin
4