Megtekintve: 29 alkalommal

A gömb

Minden erejét összeszedve hatalmasat csapott a villanykapcsolóra. A fény sejtelmesen szétáradt a szobában, árnyékot vetve a megszokott tárgyakra. Mozgás nem volt, nem tudta megállapítani, hogy melyik irányból jött az a hátborzongató hang. Még most is borsózott, felállt karján a szőr. Néhány lassú lépést tett az ajtó felé. Hallgatózott. Semmi nesz. Rátette kezét a kilincsre. Ekkor az ajtó felpattant és fellökte. Nagyot koppant a feje a padlónak ütődve. Elájult.
A tarkótájékon és a homlokán érzett fájdalomra ébredt. Felnyögött, az ablak felől suhanás hallatszott. Mintha huzat lebbentette volna meg a függönyt. Nehezen felemelte a fejét, feltápászkodott, és meglátta magát egy tükörben. – Honnan került ez ide? – gondolta. Kíváncsian bámult bele. Eltorzult arc nézett vissza rá. – Ez nem én vagyok – állapította meg. Az arc egyre nőtt, feketedett, mintha füstfelhő gomolygott volna körülötte. Már majdnem összeért az ő arcával, aztán mint egy buborék, szétpattant, és eltűnt. Értetlenül állt egy darabig. A telefon csörgésére összerezzent. Összeszedte magát, megkereste a mobilt, megnyomta a gombot.
– Hol vagy ilyen sokáig? – vonta kérdőre barátja hangja – Rád várunk!
– Mennyi az idő?- kérdezett vissza a férfi
– Viccelsz, mit ittál? – Rég indulnunk kellett volna.
Halványan emlékezni kezdett. A könyvtárnál lett volna a találka. Egész éjjel ájult volt. Valami a tükörből ráadásul jól ráijesztett. Az idegei felmondták a szolgálatot? Vagy tényleg sokat ivott este? A homlokán és a tarkóján ért ütés, az idegen tükör azonban valós volt.
– Meg kell bolondulni! – gondolta aztán.
(folyt. köv.)

Vélemény, hozzászólás?

error: Védett tartalom !!