Háló

Megtekintve: 75 alkalommal
Szerkesztői megjegyzés: Módosított változat

volna jó (2)

még hallgatnám apámat
meséit gyermekkoráról
álmait szenvedéseit melyet megsirattam
csillagok alatt bámultam vele együtt
az égitesteket a vénusz ragyogását
még a vörösbe hajló marsot is felfedeztük
boldog voltam akkor mint még soha utána
és érezném újra anyám melegségét
fülemet hajtanám ölébe mellkasára
hallgatnám szervei működését
micsoda felfedezés volt szíve ritmusos zenéje
és mennyire szerettem az erdőt járni velük
megismerni a gombákat madarak füttyszavát
és biztatásukra öleltem a tögyfák legnagyobbikát
melybe ifjak vésték örök hűségesküjük
volna jó de már semmi sincs azokból
apám anyám rég halott
az erdőt kivágták
és nem látni a városi fényektől az égitesteket

Vélemény, hozzászólás?