Nem vers 1.

Nem végzett a gumiabroncs szereléssel a szerviz, taxival mentem haza. Bizalommal ültem a helyemen, az arab sofőr szelte az utcákat, nekem azonban idegen volt az egész város. Majd mégis ismerősnek tűnt az egyik benzinkút, de azután elveszítettem a tájékozódást. Este kilenckor még sütött a nap, a lakások spalettáit megnyitották a forró nap végén. Azt hittem rácsapódnak a gépkocsira a szűk utcákban, vagy beugrik hozzám az ablakból egy macska, amíg álltunk a lámpánál. Majdnem minden lakásban élt egy macska, hűsöltek végre az ablakkeretben. Azután kertvárosi óriási kapuk mögött hatalmas házak, senki a gondozott kertben, talán máris álomba merültek. Az egyik teraszon agár lihegett. Zsúfolt városrészben haladtunk újra, még a körforgalomból is látszott egy lakás nyitott ablakában a lakók könyvtára. Erős lábakon álló polcok tömött sorain igazságot és varázslatot leíró könyvek.  Vajon milyen nyelveken? Hirtelen érkeztem meg. Lassan ismertem fel a házat, illetve a ház előtt parkoló kocsim segített. Mégis elkészült, elhozta egy szerelő a címre. A számla és a kulcs borítékban. Hengert hajtott a papírból ott volt a pohártartóban. Ezt elég érdekesnek találtam. Ez a ház az utolsó a zsákutca végén, egyetlen szomszéddal a kert folytatásában. Szomszédék a kertben beszélgettek. Pínea fák gyantájának illata keveredett a grillsütés fűszereivel. Kilépett tőlük a járdára egy öregember, görnyedve meghajolt, ízületi bajok gyötörhették. Két támbotra támaszkodott, egyik könyökmankó, napégette ráncos keze volt. Felegyenesedett, pihent. Szürke szemekkel bozontos szemöldök alól átéléssel vizsgálta, amint lezárom a kocsit. Mint aki abban a korban van, amikor pontosan kell rögzíteni mindent az emlékezet számára de egyben kétségek között is, vajon a valóság próbaköve-e még az adott jelenet?