Háló

Megtekintve: 53 alkalommal

Koldusének

Jó meleg ágyban aludnék végre.
Álmodnék szépet és ami nincsen,
egyre csak szaporodna a kincsem,
elmondhatnám, a nyomornak vége.

Friss kenyér, sült hús az asztalomon,
és a zsír ujjamon végig folyna,
dicsérném Istent szívemből szólva.
Hűséggel szolgálnám, megfogadom.

De régóta csak nyomorban élek,
és nem lesz másként, attól félek.
Az az enyém, amit más kidobott.

Káromkodok fel a magas égre,
mert az Isten is magamra hagyott.
Pedig csak ennék, aludnék végre.

Vélemény, hozzászólás?