Háló

Megtekintve: 520 alkalommal

Bérci tető

Különös szerelem van a bérci tetőn.

Hó takará el s én nem látom soha.

Telet olvaszt ott

két tiszta lélek egymásba fonódó

lágy mosolya.

Csak maguknak hagynak havat a csúcson,

elzárva mindentől ami mostoha,

senki ne hallja a lágy szavakat,

s ők zord tekintetet nem látnak soha.

Táplálékuk szelíd pillantás

és melegen tartja őket a remény,

világosságuk a szívdobbanás,

csodás, kis hó alatti fény.

Testük forrósága,

a   külvilági tűznek hevére legyint,

egymásba fonódva álmokat szőnek,

a nappal után nappal jön megint.

Olvadjon gleccser és áradjon folyó,

marjanak mások mindent, mi marható,

csak ketten tudják, hol van az a pont,

ahol  megvédi őket a hótakaró.

Vélemény, hozzászólás?