Megtekintve: 520 alkalommal
Bérci tető
Különös szerelem van a bérci tetőn.
Hó takará el s én nem látom soha.
Telet olvaszt ott
két tiszta lélek egymásba fonódó
lágy mosolya.
Csak maguknak hagynak havat a csúcson,
elzárva mindentől ami mostoha,
senki ne hallja a lágy szavakat,
s ők zord tekintetet nem látnak soha.
Táplálékuk szelíd pillantás
és melegen tartja őket a remény,
világosságuk a szívdobbanás,
csodás, kis hó alatti fény.
Testük forrósága,
a külvilági tűznek hevére legyint,
egymásba fonódva álmokat szőnek,
a nappal után nappal jön megint.
Olvadjon gleccser és áradjon folyó,
marjanak mások mindent, mi marható,
csak ketten tudják, hol van az a pont,
ahol megvédi őket a hótakaró.
Hargitay Roland
8