Megtekintve: 429 alkalommal
középütt
azt mondtátok
szépek a szemeim
homlokotok a fák törzseihez ért
de tudtam
furcsa vagyok
átlátszó és testidegen
egymás bőrét látjátok vörös lángnak
fogaim hersenése rémálmotok
elfogyok kezeitek közül lassan
lecsordulok torkotokon
mint a vodka
íztelen bódító semmi
gyermekféle
emberféle istenek
bennem az érhálózat
az ég válla kigömbölyödött
ahogy rám feküdt
éreztem keménységét
alulról
felülről
valahol középütt találkozott
tekintetünk
(ki tudja kiről szól ez a vers
égről-e
istenekről vagy rólam)
kit vádoljak gyilkossággal
hogy nem metszette el időben
Hatházi Áron
4