Háló

Megtekintve: 228 alkalommal

középütt

azt mondtátok

szépek a szemeim

homlokotok a fák törzseihez ért

de tudtam

furcsa vagyok

átlátszó és testidegen

egymás bőrét látjátok vörös lángnak

fogaim hersenése rémálmotok

elfogyok kezeitek közül lassan

lecsordulok torkotokon

mint a vodka

íztelen bódító semmi

gyermekféle

emberféle istenek

bennem az érhálózat

az ég válla kigömbölyödött

ahogy rám feküdt

éreztem keménységét

alulról

felülről

valahol középütt találkozott

tekintetünk

(ki tudja kiről szól ez a vers

égről-e

istenekről vagy rólam)

kit vádoljak gyilkossággal

hogy nem metszette el időben

Vélemény, hozzászólás?