Háló

Megtekintve: 106 alkalommal

Helyjeggyel a végállomásig

Az indulási oldalon lassan
elfogynak a csokrok.
A kezek másnak intenek.
A fékcsikorgás fel-felébreszt,
s amíg igazítasz a gyűrött időn,
fejedet még ráhajtod a
zakatoló szívverésemre.

Felhő áztatta haját Hold törölgeti,
s a csillagpernyével borított égre
füstöt sóhajt a város.
Mégis a végállomás kontúrját
a szennyes égbolt alatt is
egyre tisztábban látom:

a vonatfütty majd felvágja az eget,
és én átszállok.

*

Megj.: Eredeti verzió

Vélemény, hozzászólás?