Megtekintve: 86 alkalommal

Álomszínház (koca-dramaturgia)

Szereplők:

Én: 65 körüli, alacsony, festett-szőke, kissé molett nő, hálóingben. ELTE BTK Irodalom és még valami, vagy SZMF helyett, népművelő-könyvtár szakot végzett Debrecenben, a Tanítóképzőn.

A.: 50-s éveinek végefele járó, természetes, aranyszőke hajú, holdvilágképű, lecsúszott Waldorf pedagógus, PHD, elvált, valamikori barátnő, és pártfogolt.

M.: Nyugdíjas népművelő, andragógus, vállalkozó, magas, csontsovány testalkatú, festet-vörös hajú nő, aki fél az öregedéstől ezért botoxal kezelteti az arcát. Minden reggel tornázik. Sértődött barátnő, aki a méhészetből szeretett volna gyorsan meggazdagodni Én segítségével.

Á. I.: Volt népművelő kolléganő. Még Én pályakezdő korából, aki  meghalt váratlanul hasnyálmirigy-rákban öt évvel ezelőtt. Felnyitották és azonmód visszavarrták. Nem sokkal halála előtt könyvbemutatót ígért Én-nek a művelődési intézményben, ahol dolgozott.

Valaki: egy ismerős Idegen.

Szem: az összes látó néző

Febe.: a Múzsa, aki minden álom közös nevezője

Helyszín: a Duna, a Duna-part, a kert, az ágy

Valamikor, a közelmúlt előtt, nemsokkal.

Első felvonás

Egymás karjaiban, a Duna közepének sodrásában ringatózik két alak, Én és Febe, mint két egymásba akadt dinnyehéj.
A nap épp a zenitjén jár.
Előttük lebeg a víz felett egy papírlap, rajta jelek, pöttyök, ikonok, mint egy monitor-asztalon.
Ha megérintik, mint egy érintőképernyőt, megelevenednek a part építményei.
Szobrok, melyek, mint kartonbabák, egymáshoz fűzve sorakoznak.
Széthúzhatóak, mint egy díszlet.
A part díszei.
Hallgatnak.

Második felvonás

A Kertben rengeteg lepedő lebeg, kimosva, egy része felstócolva.
Vasalásra vár.
Valakik bejönnek (talán A., és még Valaki) a hátsó kapun.
Szétrakják őket.
Az egész Kertet, meg mindent, beterítenek vele.
Hajtogatva, egymásra pakolják.
Lehetne újra kimosni, mind.
Látva a kellemetlenséget, Én elzavarja őket.
Már biztos, hogy az egyik A.
Alig akarnak elmenni.
Furcsa, hogy mindez történik és nincs párbeszéd.
Alkonyodik.

Harmadik felvonás

Én, hanyatt fekszik az ágyon, a házban.
Megjön M. és Á. I.
I. hamar menni akar.
M. még marad, ledől háttal Én mellé az ágyra, és beszélgetnek.
Szia – szia!
De azt nem mondja, hogy marad és kivasalja az összes lepedőt.
(Inkább máshova megy. Pénzt keresni.)
Ez csak egy gondolat vala.
Jó így.
(Egy másik gondolat Én fejéből száll ki.)
M. mielőtt elmegy, elpanaszolja: – I. kinyalogatta az összes mézem.
Azzal a nagy üveggel.
Febéről nem beszélnek.
Pedig, ha kérdezi, Én elmondja neki, nem rég járt nála, s hogy milyen jó élmény volt.
Betűk röpködnek a fejük fölött, táncolnak, majd szavakká állnak össze.
Így beszélnek tovább hangtalanul.
Szem megelégszik.

Honnan tudjuk?
A tapsból, ami egy magnóról szól hangfalakon.

Negyedik felvonás

Febe ellátogat hozzá.
Mármint, Énhez.
Én, próbálja szóval tartani, hogy maradjon.
Sikerül is, de tudja, hiába, úgyis el fog menni.
Azt hiszi pénzre van szüksége, mert az albérletet nem tudják kifizetni.
Én töri egy darabig a fejét: Hogyan segíthetnék?
De már rég nem töri.
Közben Én koponyája összeforrt, megvastagodott, megerősödött.
Diót lehet vele törni.

_VÉGE _AZ_ELŐADÁSNAK_IS_

2018. április. 2. 7:01 – 2020. szeptember. 12. 0:00

Vélemény, hozzászólás?