performansz mindhalálig
nehéz eset nagy lényt (t)akar
mire megnyílt a kurva ablak
elfelejtettem ami a fejemben volt
ha ismét megtörténik a csoda —
– nincsenek csodák
vagy minden csoda
vagy semmi sem az
mire a végére érsz
tudni fogod
csak fejlődés (ha) van
körforgás és spirál
csak fel ne csavarodjak
egy csillagoszlopra a tejúton
csak magamon kívül juthatok be hozzád
ismerd fel hogy te vagyok
olyan mint a sejt mely mit se sejt
basszus nem hívtak meg a táborba
személy szerint
vagy tudták de rosszul az email címemet
(ez nem az a tábor egy másik)
mint a jános
szerinted amice milyen egy ilyen nyilvános válogatás
nem tudtam öreg vagyok – e már vagy csak tehetségtelen
nek tűnök
aki vezsenyi ildikóval kezd le se feküdjön
nem tudhattad
teremtünk
nézd hogy teremtek én
nem sajátíthatod ki a babért
mert nagy lesz a jutalom
nagy bizony babám
nagy lufit pukkaszt
kihegyezett elmém
elkapott valami
talán a hév
nem kellett a lábam amputálni
mecsoda szerencse
na a vége előtt úgy látom mindenki én is megtáltosodok(k)
tövig beszoptam a verset
pedig ketté állt
a jeges macik elkezdtek átugrálni a szemben úszó jégtáblára
bárcsak felengedne az összes jég hogy kiússzanak a partra
ott könnyebb őket utolérni
nem birok megmozdulni
míg a falka ide nem ér
akkorra bontom ki a kurva csomót a szárnyamon
kössétek fel a gatyát feleim
lecsúszott gatyával nem lehet messzire jutni
köszönöm hogy hittél bennem
te egyedül te meg te meg te
az IQ teszt eredménye ha jó hajó
ha jó versre predesztinál
nem veszíthetek fel sem adhatom
pihenés világot járás volt néhány évtized
amolyan elkószálás
pillantottam milyen lehetőségek vannak
beléjük kaptam mint a szalmaláng
de sorra kilökött a rendszer
elnyomott a buzgalom
(h)arccal hazafelé
ha tudni akarod milyen ember vagyok
nézd hogyan bánok az ellenfeleimmel
szeretek poloskát ültetni az emberek fülébe
a bolhám a kiskanászé
ha vesztésre állsz állj a változás élire
hogy dicsőségben halj meg
abbahagyom
mielőtt fennköltté válok
mert pfuj azt nem szabad
a szépirodalmi értékeket a fűcsomók alá rejtettem
mert ez itt egy akadályverseny
kisdobos pajtás meg úttörő maraton
voltam őrsvezető
klubkönyvtár vezető
módszertani előadó
a rendszer katonája
(míg át nem soroztam a pénzvilágba)
eggyel kevesebb dimenzió
pedig a nagybátyámnak nem állt be
a TSZ
engem is rossz néven vettek
ő is vezsenyi volt
én óvodán kívüli lettem
az majdnem olyan mint a
földön kívüli
iskola előtti utolsó pillanatban
felvettek
addigra szórakoztatónak kellett lennem
volt aki ott is hátat fordított
– inkoherens – mondta
a nagycsoportos
mit tudott ő rólam?
a kerítés másik oldalán
játszottam nekik hadd teljen a kedvük
hogy ott maradjanak
kíváncsian
rám
a mai napig
érdekesebbet kell mondanom
mint amúgy kellene
mono
performansz (ez is)
mindhalálig
(de ez csak az egyik variáció)
vagy míg lesz ki meg nem állít
de addig a játszma az enyém
elég nagy hozzám
a pillanat
PILLANAT!