nem pazarlod

gyanútlan rebbent
szerelmem
madárteste összetört
pajzsos homlokodon
utoljára még pár tollat
hullatott vad
kéjes talpad alá
most hangyák hordják
a porcok morzsáit tova
kis vérét föld itta meg sóvár
vízvágyban hiába

sikoltsatok asszonyok
itt heverek
iszonyú holló
bölcs nagy szembogaratok
immár védve
nem esem neki vaskos csőrrel
lábaim szétvetve
köztük örvénylő űr
maga a hőtlen semmi

ha fel nem koncol
lángoló kéjed
még mindig árnyat tartanék
görbe szárnyaimmal
szalmakönnyű hajadnak
borzalmas hangom
riasztaná platánszínű bőrödről
a harag férgeit

de már magadra maradtál
kevélyen
magasan hordod íves orrod
márványszép nyakad
édes nedveid nem pazarlod többé
hollódögökre