Minden körülmények között

avagy szerelem gátak nélkül

hogyha kérem,
értem akár magadat is kösd fel,
és ne szánjon senki,
mert anyád ezért röstell,

ne csak virágok közt légy bódító,
de szemétkupacon is hódító,
s ha szádon még kifér szitok,
énrám zubogjon, legyen gyilok,

mert nem rózsaszín felhőt cipel az ég,
de lávát köp fejünk fölött a vég,
és nem habos tejúton robog a vonat,
amikor lelkünkbe beletolat,

hát hadd szakadjon el az a húr,
– odaát is legyél számomra úr -,
ha kezedet emeled, ne magasba,
csak derekam szorítsd és hasamra
nyomd bélyegét az éjnek,

úgy vesszünk együtt, ha addig
fel nem kötnélek.
De ne kérj rá!
Itt csak én kérek.