aznap volt…
aznap volt
amikor a szívek
összekövesedtek
s a falak sírtak
pedig mennyit imádkoztam
s mégis
az őrszemeknek hitt harcosok
(ikon-nélküliként)
csak úgy
kiírtak
szentkönyvükben
egyszerűen
tovább lapoztak
menny-vásznat hasított
a selyem-villám
s megjelent
az átkozottak listája
nem is tudom
hogy nevemet
szikra-szállal
oda
ki pingálta…
volt
borostyán arcon
szemnyitogtató fény
pitypang parókán
kúszó
bolyhos inda-érzéseket
formáló remény
aznap
amikor eljött
a lótücsök
(mint bogarak királya)
árny-fogával
még a bojtorjángyökeret is
kirágta
az éj meg se érkezett
fohászra kulcsolt kezek
véres öklökkel
csont-csattantak
roppanó állkapcsok
fizimiskákat marcangoltak
cellalakó
madárkák rebbentek
(vittek volna egy nap-lelket)
de a betonon
megjelentek
a szeretet-halott
körvonalak
melyeket
pantonim művészek
el is tüntettek…
minden aznap volt
amikor
rájöttem
hogy ez csak
egy felderíthetetlen
hologram-folt
és ha a
megjegyezhetetlen
rémmesém
most
hirtelen
kámforrá válik
nihil naptárban
semmilyen dátumon
ott lesz egy másik