Háló

Megtekintve: 134 alkalommal

teljesen mindegy

a látóhatáron tömött sorokban
hordák araszolnak
görnyedt hátukon megtörik a fény
cikázó pontokra szakad

tábort vernek
a föld kifordítja magából próbálkozásaikat
a közösségi kútból mohón hörpölik
az átlátszó életet
megfeketedett tenyerük résein
szökevény cseppek
ablakot vájnak a szomjas talajba

ostoba hiénák koncot remélnek
horrort kántál az éjszaka
sűrű ürességet

mindenki tartozni akar valahova
a hordát felfalja a sötét

visszavárunk vagy visszavágunk
már oly mindegy

Vélemény, hozzászólás?