Megtekintve: 233 alkalommal
teljesen mindegy
a látóhatáron tömött sorokban
hordák araszolnak
görnyedt hátukon megtörik a fény
cikázó pontokra szakad
tábort vernek
a föld kifordítja magából próbálkozásaikat
a közösségi kútból mohón hörpölik
az átlátszó életet
megfeketedett tenyerük résein
szökevény cseppek
ablakot vájnak a szomjas talajba
ostoba hiénák koncot remélnek
horrort kántál az éjszaka
sűrű ürességet
mindenki tartozni akar valahova
a hordát felfalja a sötét
visszavárunk vagy visszavágunk
már oly mindegy
Ötvös Németh Edit
11
