Háló

Megtekintve: 58 alkalommal

Kötél tűbe fűzve

Elvira várta
– volt két szép lánya -,
hogy akkor majd fogják a kezét.

De az egyik elengedte
– a mennyet felkeresve -,
s onnantól semmit sem remélt.

Nem hullatta könnyét,
ha elragadta örvény,
csak mosolyt varrt, amikor félt.

Így észre sem vették,
hogy szakadtak az esték,
és nem zizeg a varrógép.

A napokat újrafűzve
tűjével szívre tűzte,
de azon folt meg nem maradt.

Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.

Vélemény, hozzászólás?