Megtekintve: 204 alkalommal
Kötél tűbe fűzve
Elvira várta
– volt két szép lánya -,
hogy akkor majd fogják a kezét.
De az egyik elengedte
– a mennyet felkeresve -,
s onnantól semmit sem remélt.
Nem hullatta könnyét,
ha elragadta örvény,
csak mosolyt varrt, amikor félt.
Így észre sem vették,
hogy szakadtak az esték,
és nem zizeg a varrógép.
A napokat újrafűzve
tűjével szívre tűzte,
de azon folt meg nem maradt.
Volt kötél, s ahogy vágyta
egyiket ismét látja.
A másikért megtenné újra.
Bara Anna
6
