új

sosem láttam ilyen szépet

borzas voltál csöndes

forró

kemény

térdeim elé öntötted magad

közönyös reggelen

és feltámadtak hirtelen

hazug ujjaim

hogy megízleljenek

hajnalban letakartalak

hogy ne lássalak

de tested körvonalai

élesek lettek

elvágták álmaim ínszalagjait

egyszerre te lettél az isten

friss bőrt növesztettél összeégett

izomrostjaink fölé

hogy elvágni se tudjam

hogy magamból ki se

imádkozhassalak

s most friss seb vagy

combomon

mellkasomon

el tudtál menni belőlem

szép szemeid látóhatárgyilkosok

húst nevelek hiányodra

lyukakat ütöttél neveddel ínyemre

írok új fogakat