Háló

Megtekintve: 66 alkalommal

Bolyongás

Kolumbusz orra hegyére
lágy csókot nyomott Filipa
csapódó, robbanó vásznak
alatt. “Menj csak, ébredezik

forgástengelyén a Földed,
a nyers kenderkötelekre,
szektánsodra, szelekre
gondolsz már, fehér habosan

körülrajzolt szigetekre,
áramlások és viharok
gömbjén gördül édened is,
új, mágnes-világ nevezi

meg jóságod szerint neved.”
Forró űrben fent tapad a
véka, késik ma is a Föld.
Matrózok talpig vulkánban

a hajótörött tengeren.
“Zászlómat lehúzni, matróz!
Legyen, ahogy a világ tudja:
eltévedtem, jó Filipa”.

Vélemény, hozzászólás?