Megtekintve: 246 alkalommal
időtlenül avagy “ahogy a napok rövidülnek”
valamikor meghitt
biztos és lassú volt
még színekkel is
felruházta magában
az együtt zöldben
a hiány kékben
a múlt s a jövő egyaránt
megfoghatatlan fehérben
hiszen a rég is
bármibe öltözhetett
ahogy a jövő is
az egyik már
a másik még
megfoghatatlan
ám a most rövid
gyorsan múló
alig érintő
a most egy pillanat
amit nincs idő
színekbe álmodni
a most szinte elérhetetlen
megfoghatatlan és áttetsző
fehér
*
A cím: Kibédi Ervin azonos című verséből idézve.
Bara Anna
4