Háló

Megtekintve: 87 alkalommal

időtlenül avagy “ahogy a napok rövidülnek”


valamikor meghitt
biztos és lassú volt

még színekkel is
felruházta magában

az együtt zöldben
a hiány kékben
a múlt s a jövő egyaránt
megfoghatatlan fehérben

hiszen a rég is
bármibe öltözhetett
ahogy a jövő is

az egyik már
a másik még
megfoghatatlan

ám a most rövid
gyorsan múló
alig érintő

a most egy pillanat
amit nincs idő
színekbe álmodni

a most szinte elérhetetlen
megfoghatatlan és áttetsző
fehér

*
A cím: Kibédi Ervin azonos című verséből idézve.

Vélemény, hozzászólás?