Megtekintve: 21 alkalommal

Egy városlakó ünnepe – csak úgy

Nem láttam tengert, sem sivatagot, sem magasba nyúló hegyeket. Lankás dombok erdeit járom. Gomba, elsuhanó őzsuta, vaddisznó dagonya, erdei virágok a látványosságok. Az erdő harapható levegője szétáramlik roncsolt tüdőmben. Suhogó fák, félhomály sejtelmei, bekandikáló fénynyaláb aranya, semmihez sem fogható víg madarak dala, mennyi melengető érzés. Átölelek néhány megtermett tölgyet, érzem a bennük áramló energiát. Mintha apám, s anyám ölelne vissza. Majd újra a városi kongó lakásom, amit nem tesz hangulatosabbá az erdőből elhozott üde zöld páfrány sem.

Vélemény, hozzászólás?