időháló
fekete-fehér négyzethálóba zárt összegyűrt hőség krémszerűen terül bevonja a naptortám romjait olvadtan csurog a máz a hirtelen jött napelem infarktust osztogat apró patakok folynak csendben sót merítenek a bőr alól zsír csordogál fonnyadt testek vánszorognak az óra halálos iramban forog
időtlenül avagy “ahogy a napok rövidülnek”
valamikor meghitt biztos és lassú volt még színekkel is felruházta magában az együtt zöldben a hiány kékben a múlt s a jövő egyaránt megfoghatatlan fehérben hiszen a rég is bármibe öltözhetett ahogy a jövő is az egyik már a másik még megfoghatatlan ám a most rövid gyorsan múló alig érintő a most egy pillanat amit nincs idő színekbe álmodni a […]
Levendulás
Régóta szeretem a levendulát. A lila szín is az egyik kedvencem, a virág illatát és nyugtató hatását is kedvelem. Valamelyik évben ültettem 6 tövet, megmaradt 3, és mára közepes bokrok lettek. Most van a virágzás ideje, lila illatfelhők vonulnak a kiskert felett. Tavaly szörpöt is készítettem belőle, idén pedig kis csokrokat vágtam róla a gyerekeim tanító nénijeinek évzáróra.
Tavasz
Lejárt az időm, szedd össze magad! Szólt Télanyó a lusta Napnak. Ühhhüm, szívta magába a tél utolsó, illatát hhümm, fújta ki magából a tavasz első fuvallatát. Összébb húzta magán puha felhőkabátját, folytatta volna lusta téli álmát. Ám szeme sarkából mégis kitekintett, látta, hogy egy kis hóvirág kérőn felé intett. Mosoly fakadt forró, tüzes száján, végignézett a világ legszebb táján. Szeme […]
Legutóbbi hozzászólások