Megtekintve: 203 alkalommal

---

Verdunka

minden reggel hajszálpontosan ébredt
a rituáléit sosem hanyagolta el
mikor az anyja meghalt akkor is betartott
minden lépést íratlan szabálykönyve a fejében
fejezetekre bontva megkövetelte tőle
negyvenéves múlt ránctalan arca nem egyezett
korával frizurája a századelő borbélyainak
keze munkáját idézte a gondosan formázott pajesz
szép kerek füleit hagyta érvényesülni
szabályos ívet húzva fölötte
teste amin talán zsír sohasem volt elveszve
lötyögött a kék munkásruhában
a gyárba ahol dolgozott olyan mindenesféle
lóti-futi mondvacsinált kertészként
kerékpárral tekert be szinte versenyezve a széllel
útközben megszámolta piros autókat
ha ötvennél több volt jó nap ígérkezett
ilyenkor beszédes lett
a mondat végét felkunkorította mint a
jófajta kérdéseknél szokás

• hogy van ? ( Gyurka, Kata, Pista, Sára )
  kíváncsian várta a választ addig
  még a seprű is megállt a kezében
  amivel a vasforgácsot seperte ki az esztergapad alól
  gondosan felírta az apró papírfecnikre
  a munkások által igényelt ételeket
  az adott pénzmennyiséggel együtt
  aztán száguldott a népboltba
  sohasem ment egyszerre két helyre
  hétkor az élelmiszerbolt meghozta az árut
  nyolc órakor a dohányüzlet
  tizenegy felé pedig a patika posta egyebek
  kiválóan számolt tűpontosan adott vissza
  soha nem nézett az emberek szemébe
  sildes sapkáját szorosan a fejébe húzva
  leszegett állal járt kelt szája sarkában
  biggyedt vigyort ringatott
  sokszor elgondolkodtam rajta
  mintha kinevetné az embereket akik
  a háta mögött lenéző mosollyal hiszik
  különbnek magukat nála
  pedig dehogy azok hisz nincs nekik
  olyan csodaviláguk mint Verdunkának
  órákig el tudta nézni a fáraóhangyák
  vándorlását imitálva a gyomlálást
  a kukák melletti mélyedésben
  a tavaszi levelek táncát a lenfőző üzem mellett
  Verdunka néha megnyílt nekem
  olyankor felemelte a fejét és valahova mögém
  nézett a messze távolba gyöngyszürke szemeivel
  soha nem tudtam elkapni a pillantását
  egyszer majdnem vittem neki egy sündisznót
  kutyáink elől mentettem meg
  aztán lemondtam az ötletről kiszúrtam volna az álmait
  ha a gyárudvaron targoncával végigmegy rajta valaki
  nagyon megijedt akkor is mikor a tűzjelző sziréna
  megszólalt fülére tapasztott kezekkel szaladgált
  hiába kiáltottam rá: -Verdunka ne félj!