Megtekintve: 193 alkalommal
Ladik
Sosem volt hajó az életem.
Csak egy ladik vad hullámokon.
Az agyamban villódzó képeken
a félelem az úr.
Oly’ idegen e nép nekem.
Nagymamám pucolta a disznóbelet
a tyúkot is felboncolta.
Éltem ezen szörnyű képeken,
s az életből menekültem volna.
Hová is futhatnál, te nyápic?
Hazátlan, rokontalan árva?!
Aki nyápic volt gyermekként,
ha felnő is, hiába.
Hol hát az én népem?
Árván vacog bennem valamennyi ideg.
Bárcsak valamit megértettem volna!
Nyugtalan szívemben a tébolyodott gyerek;
már tyúkot is boncolnék.
Lehet?
Nem szólnak hozzám.
Ezek idegenek.
Hargitay Roland
17