Ha ( IV. Játékban részt vett mű! )
Ha asztalodhoz hívnál,
könyökölve hallgatnálak,
és kinézném a szemedből a könnyet!
Ha asztalodnál ülnék, illemtudó lennék,
de titokban a legjobbra készülnék!
Ha étellel kínálnál, tessék neked főztem,
bevallanám neked sokakat szerettem,
ám sose “nőztem”.
Ha asztalodnál ülve érezném kéz meleged,
ártatlanul néznék, titkon kívánnám testedet!
Ha asztalodnál ülve találna az este,
mennem kell!
Hazudnám remegve, szemedet lesve,
hogy a fogasra néz e vagy titokban a háló felé téved?
Ha huncutul mondanád, jó helyt van az a kabát.
Mert mielőtt
‘elmennél’ vár téged a kád.
Szóval ne kérdezd, hogy megbízhatsz e bennem?
A választ meglátod ott mélyen a szememben.
Ha azt nem látod meg egyből,
esténk ne legyen egymásé se hálából se kegyből!
De ha megtalálod, ültessük Istent a sarokba háttal,
ne lássa, hogyan imádjuk őt egymásban!