Napló: ristretto
Abszurd ami történt, nem baj, szeretem. Olyan, mint az értelemszünetek : nincs analízis és szintézis, pedig valamiképpen mégiscsak van.
Ilyen a tegnapi történet a helyettesítő kollégáméknál. Megbetegedett, – mondjuk most már nem tudom ki fog helyettesíteni, – elmentünk hozzájuk és visszakértem a pendrive-ot a feladatokkal. A felesége hosszú kávét hozott, nekünk capuccinót, szeletelt a húsvéti kalácsból.
Azt mondja a kollégám, hogy nem covidos, hanem agydaganata van, a szörnyű fejfájásból következik. Lélekben felkészül a kémiai kezelésre, amitől kopasz lesz. Leszögezte, hogy nem akar Rákosi Mátyásra hasonlítani, akinek portréját nagyapja hűen őrzi. Számít arra is, hogy a menny vár rá. Szerinte a menny egy közepes vállalat, ahol senki nem törődik senkivel, az egész vállalkozást leköti a háborúk tervezése és végrehajtása és ő ott megbecsült fizika tanár lesz. Addig is utolsó kívánsága, hogy még tehessen nagy hegyi sétákat és ne álljon szóba a családjával. Lázas lehetett.