Kati nagyon tetszik a festményed. Ezt a verset ihlette, köszönöm ha elfogadod. Burai Katalin: Az éhezés szezonja Senki nem láthatta, hogyan roskadt műemlékké a Föld, hogyan keletkeztek a romolhatatlan rügyek, egyszerre a lét mobil egységei újra kialakították a lelki territóriumot. Úgy tudtuk nincs kiválasztott bolygó, Föld és nép, a messiás relatív, kőszikla romok alatt törtek ránk az éhezés szezonjai. Gödrök árnyékából rettegtük a csúcsragadozókat, nem jöttünk volna elő az ismeretlen éghajlatú zivatarra, vagy a legnagyobb veszélyre: monopóliumok versenyeznek a lelkünkért. Mégis, mégis vonzott a rügyező Éden, a feminin almák ígéretével.
