Megtekintve: 214 alkalommal
fehér
Fehér mellkasod a rácsnak feszítetted
fekete négyzetrács alatt
nadrágodon a gomb majd
szétpattant
lekopott körmeimmel
akartalak elérni
de sötétkék szemed nevetett
én megriadtam mint
a sárló kecske
nem értetted
mit akarok
hogy könnyben és nyálon
úszva a lelkedig bújnék
ez jut nekem
romantikából.
Rajtad idegen ruhák
ha letépem
szövetre új szövet feszül
lágy és forró felváltva
éhes vagyok
s éhes vagy mindig
te nem rám.
Szabadkai N.
2