fehér

Fehér mellkasod a rácsnak feszítettedfekete négyzetrács alattnadrágodon a gomb majdszétpattantlekopott körmeimmelakartalak elérnide sötétkék szemed nevetettén megriadtam minta sárló kecskenem értettedmit akarokhogy könnyben és nyálonúszva a lelkedig bújnékez jut...

este

a sötét elcsavargotta csavar meglazulta menet végetértde még nem számoltak kién kiszámoltam de nem annyi letta sötét leült a patakpartonhallgatni a csobogásttudtam én hogy van ízlésemelléültem persze nem ismert megpedig néha én is sötét vagyoka csobogás kiült...