Alvajáróként évtizedeken át azt figyeltem, hogyan megy visszafelé a világ. Felmértem erő és gyöngeség tartalékaimat, aktiválásukhoz sehol egy elem az ifjúkor periodusos rendszeréből. Ugyanakkor felnőtté válásom kidolgozatlan. Mindössze egy személynév segített rajtam. Gyűlölet is keletkezett Édes Ellenségem körül, mert magával vitte a legdrágább szavakat. És nem szólt, nem keresett, nem üzent, később sem. Lassan változtak meg hajlamaim. Évtizedeken át értetlenül, elkerekedett szemekkel néztem a lehetetlen összetartozás szívsebére.l
