Megtekintve: 178 alkalommal
Két változat
| Mély, puha éjbe von szörny február. Az ősz vörös magvait rágja, torz ez a száj. Köszönnék, hogy menjen! – de senki nem int. Odaát üres dokk áll. Zöld meteort dob elém az ég, vizes csillagképek húzzák lefelé. Jánosi jelenéshez passzol a hibernált táj. * Fekete éle van a halott partnak. Lassan merült mellé a hunyni kész óriás. Szem nélkül az agyban születik a kép: itt voltam. Halpikkely Hold alatt Rómeótlan, Júliátlan kapcsolatú világ. |
Burai Katalin
6