Megtekintve: 256 alkalommal
szúbogár
ínyemen fém íze dereng
az összes rongyom mind
a padlón hever
szörnyű nagy talpad
lépdel árnyékomon
elborzadva hallgatom
ahogy a mosdóba mész
a húgy öblös csorgása riaszt
kemény vagy és szögletes
elérsz könnyen
vágyad emészt bennem
én pedig pincébe lökött fa
benne szúbogár
semmit nem hiszek belőled
csak rézlábaid
s ahogy végül
mikor egyedül maradok
a függöny
kifeszült testemre rászakad
Szabadkai N.
2