Ordítás – dúrban
Furcsa, láthatatlan gomolygás ez
(pusztán pszichológia),
minden eladható,minden megvehető –
Mammon vigyorog, csak így tovább, híveim!;
mindennek és mindenkinek ára van,
csak a megfelelő összegről
szóljon a megfontolt ajánlat
(„elindultam szép hazámbul,
szememből a könny kicsordul”) –
Rákosi pajtás úgy röhöga pokol bugyraiban,
hogy megfájdul az oldala.
Persze, látom én a vergődést
(pusztán pszichológia),
jókat lehet fuldokolni,
az igényesség és igénytelenség között
billeg a lojalitás,
aztán a félelem megoldja a problémát,
a kevés is több, mint a semmi,
magas ingerküszöbbel
nem lehet forradalmat csinálni,
a sötétben felizzik a gyűlölet,
az ellenségkép-gyártás
egész „iparággá” növi ki magát,
jól fizet,nem számít a következmény.
Persze, értem én,
versenyhelyzet van,
kiskapuk nyílnak, és nagyobbak is
(magyar „sport” ez,tökélyre fejlesztve),
a tehetség nem számít,
csak a hatékonyság, mely ismeretséggel,
sógor, koma, jóbaráttal,
netán zsebbe csúsztatott borítékkal növelhető,
aztán a valóságnak látszóképződmény megkövül,
nincs többé átjárás sehonnan, sehová,
a szolgák örökké szolgák maradnak,
az urak örökké urak.
Gondolatban üzenem Kisfaludi Péternek – vigasztalhatatlanul –,
nem tetszene most itt neked,
egykor barátságnak hitt barátságtalanságok mentén,
amikor mindenki – szörnyű kétségtől űzötten –
besorol, átsorol, kisorol,
amikor nem Esterházy és Petri az etalon,
hanem szűk értelműeknek Wass Albert,
amikor a látszat vastag pemzlivel átfesti a múltat és a jelent,
és a kölyköknek nem marad más,
csak egy düledező, pergő festékű jövő,
mely alól kivicsorog a reménytelenség és a bánat.
Nem tetszene itt neked,
te is fuldokolnál a rothadás bűzében,
miközben pontosan tudnád,
ez pusztán csak pszichológia,
a gyarló emberi természettel űzött játék,
pontosan kitervelve,
pontosan meghatározva,
pontosan végrehajtva,
Justitia pedig bilincsben,
letépve ruhája, durván megerőszakolva,
mert azt is lehet, az is belefér,
elég a virtuális lánc, nem kell igazi sem,
a félelem mindent eligazgat,
miközben jelszavakból szőtt zászló lengedez,
a sötétségben éles késekké növekszik a csönd.
Ám ez pusztán csak pszichológia.
Már csak a bolondok ordítanak.